1. Opening:

Kettőnk jövője, melyet a Föld kezébe helyeztünk...
Szárnyra kel egy szélroham által.
Annyira unalmas duzzogni...
Vagy a végzeted ellen veszteni...
Nagyon szánalmas dolog!
Igazadat hazugság szülte...
Csak sajnálat jutott osztályrészül...
Ám ha elszántan próbálod, bármit megtehetsz
Hatalmas hullámok csapkodnak felettem...
Ám mégis hagyom, hogy sodorjon az ár.
Félreértett érzések...
Célt révesztett remények...
Higyj bennük erősen, s egy nap majd valóra válnak.
Fussunk hát tova, s verjük fel az út porát...
Úgy, mint a szeszélyes szellő.

1. Ending

Ha álmom egyszer valaha is...
megbántja szívedet...
Azon a napon én...
messzire viszem azt a szívet.
Körbe-körbe futkosol...
Közben reszketve gondolsz a szép napokra.
A fájdalommal teli napok
Céltalanul tovatűnnek.
A szél mintha üldözne, ám már rég itthagyott.
S végül elveszíti célja minden nyomát.
Sokáig kerestem,
melyik oldalad érinthetném meg.
Minden erőmmel csak téged védelek
Ezért elhagyom a vágyak útját.
Egy napon majd meglesz mindenünk...
S ez lesz kettőnk közt bizonyossággá.
Könnyeimet, s minden mást kezeidbe helyezem.

2. Opening

Nem kell, hogy higyjek a tökélyben...
Nekem semmi sem lehetetlen...
Mert a jövő ott pihen a kitárt tenyeremben.
Az ördög, ki számodra úgy tűnik, nem megverhető...
mostmár inkább úgy viselkedik, mint egy pimasz istennő.
Tapasztalatot gyűjteni önmagában nem elég.
Ezért eddzed a tested-lelked keményre, hogy erősebb légy.
Bármilyen baj van, nem számít, mily nagy, csak jobban feltüzel...
Boldog vagyok, ha rám nevetsz, nekem csak ennyi kell.
S ha egyszer kezembe kerül egy kincses térkép tán...
Megfoglak, s magammal viszlek, bármilyen nagy is az irány.
Boldog félreértések...
Esküm soha nem remeg...
Puszta kézzel új irányba terelem a szelet.
Nem érdekel az, ahogy kinézek...
A sorsnak én soha nem engedek...
Mint egy szélvihar, eltörlök minden sötét felleget.

2. Ending

Belekapott a vadul táncoló szél szívem kitárt vitorláiba,
Ami ettől vad táncba kezd, s letérek utamról.
Amíg mellettem vagy, minden rendben.
Menjünk együtt? - Ez nem rossz ötlet.
Semmi sincsen előre megírva.
Minden azon áll, én hogyan érzem.
Ne aggódj semmiért.
Bízd csak rám, nekem minden sikerül.
A cipbőben, melyet az égig rúgtál föl...
Egy kívánság lapult: A nap újra süssön.
Az eredmény: Megint a semmit bámulom,
épp ezért újrapróbálom!
Egyszer az életben vállalj kockázatot.
S ha ezt megteszed, én mindent rádhagyok.
Sima lesz az utad, mintha csak szállnál.
Az ég kékje is csak terád vár.
Tudom, hogy így teszel.
S így én is tovább léphetek.
A kézzel, mellyel értem nyúltál,
minden elől elbújtattál, így veled mehetek.
Szép, csillagos éjszaka, holnap is vár ránk egy csoda.

3. Ending

Mindíg csak mo-mo-mo
mo-so-mo-soly-ogj, akkor is, mikor sírnál.
A lágy szellő jó kedvre derít, s szívem baja tovaszáll.
Még egyszer mo-mo-mo-mosolyogj rám ma. Pörögj körbe-körbe.
Pajkosan táncoljunk együtt te és én, s a napm mosolyogva néz ránk le.
Szemeim rád szegeződtek, mikor felém nyújtottad kezedet.
S ettől én nem tudtam többé, mit mondhatnék neked.
Tekintedtől, mellyen engem kezdtél nézni...
elfeledtem magam érdettnek tettetni.
Gyengéden érints meg azon az éjjelen, melyet nem tudok átaludni.
Már az is elég, ha arcom cirógatod, mikor álmomból kezdek ébredni.
Mo-mo-mo
Mosolyogj rám, még ha oly csúnyán is nézel.
Hisz belül mindíg mosolyogsz, ezt ugye te is érzed?
Mo-mo-mosolyogj az égre, s pörögj körbe-körbe...
Az általad életre hívott szél közepében.
S én járom a napfény táncát.